Ipolyszalka délnyugat- szlovákiai határközség, közigazgatásilag Érsekújvárhoz tartozik. Lakosainak száma 1040, melynek 99%-a magyar. Magyarországtól az Ipoly folyó választja el, melyen egy vashíd vezet át a szomszédos Letkésre. Krisztus előtt mintegy 300 évvel a kelták hódították meg a Duna, Garam és Ipoly közét. Állítólag az Ipoly neve is ógermán Eipelből származik. Az idők folyamán e területen többféle nemzet élt : kvádok, markomannok, rómaiak, hunok és más barbár törzsek. A magyar törzsek a IX. És X. század fordulóján jelentek meg a Duna mentén. Egyes források szerint Szalka már 1150 körül létezhetett. Egy 1252-ből származó okirat ZALKA néven említi. 1745-ben Mária Terézia mezővárosi címet adományozott a községnek. A XIX.század közepén Hont vármegye jelentősebb helységei közé tartozott. Lakosainak száma 1189 volt, több mint abban az időben Párkánynak. 1954 után Csehszlovákia, 1993 óta pedig a Szlovák Köztársaság része lett.

Irodalom-történeti emlékek :
     Szalkán született 1842. augusztus 15-én Csepreghy Ferenc, aki 1875-ben az általa alapított Népszínház titkára lett. Itt született Radványi Kálmán író is. Szülőfaluja szempontjából a legjelentősebb műve az Ipolyszalkai nyelvjárás (1910). Szalka szülötte még Dr.Turczel Lajos, kinek irodalom- és művelődéstörténeti vizsgálódásai nem egy nemzedék számára tette lehetővé a csehszlovák magyarság korábbi évtizedeinek megismerését.

     A szalkai iskoláról az első írásos emlék egy 1779-ben kelt jegyzőkönyv. 1871-ben, három évvel a népoktatási törvény életbelépését követően alakult meg az első iskolaszék. Az1870-es években új iskola épült, de mivel a két-tantermes épület egyhamar szűknek bizonyult, 1904 és 1907 között, kisebb-nagyobb megszakításokkal, újabb iskola épült fel. Ünnepélyes felszentelése és megnyitása 1907. szeptember 1-én történt. A plébános édesanyja iránti kegyeletből a SZENT TERÉZ INTÉZET nevet kapta. Az oktatás a leányiskolában 77, az ismétlőben 45, az óvodában 97 gyermekkel kezdődött az 1907/1908-as tanévben.

      A 2. világháború utolsó éveiben a tanítás szünetelt. A világháború befejezése után az oktatás Szalkán csak szlovák nyelven indult. A szalkai pedagógusok csak az1950/1951-es tanévben oktathatták ismét anyanyelvükön diákjaikat. A Magyar Tannyelvű Nemzeti Iskola 1950-ben az 1.-5. évfolyamok számára két osztállyal indult, a Polgári Iskola 1.-3. évfolyama pedig egy osztállyal. Az 1953/1954-es tanévtől a nemzeti és a polgári iskola egyesülésével Nyolcéves Középiskola alakult. A 60-as években a tanulók létszáma eléri a 300-at. A 70-es években az iskolavezetés állandó tanteremhiánnyal küzdött. A járási és kerületi ügyosztály 1984. november 27- re tűzte i az új iskolaépület alapkövének letételét. Az átadásra 1988. február 29-én került sor.

      Az rendszerváltás, az újabb és újabb iskolai reformok , a vezetőség váltakozása a tanulók létszámának csökkenéséhez vezettek. A 2001/2002-es tanévben 141, a 2007/2008-as tanévben pedig már csak 77 diákkal kezdődött az oktatás.

     A 2008-as évtől a községi hivatalnak , elsősorban a jelenlegi polgármesternek , az iskola megújult vezetőségének és tantestületének köszönhetően a gyerekek létszáma egyre nőtt. A környező falvakból, Lelédről, Bajtáról, Ipolykesziről iskolabusz szállítja a diákokat. Elértük , hogy valamennyi szalkai szülő ebbe az iskolába íratja gyermekét. A 2008/2009-es tanév már 91 diákkal indult, a 2013/2014-es évben pedig 104 diákot regisztráltunk.